Ugrás a fő tartalomra

A Döntés és Az Ajándék

 A DÖNTÉS és AZ AJÁNDÉK

Pszichológus. Holokauszt-túlélő. A PTSD kezelésének szakértője. Bestseller író. Az elmúlt hónapokban rekord sebeséggel vált ismertté dr. Edith Eva Eger neve Magyarországon, és életkortól függetlenül rengetegen beszéltek A döntésről és Az ajándékról.

Edith Eva Eger magyar zsidó származású pszichológus, aki 1927-ben Kassán született. Balerina és tornász volt, minden egyes nap hosszú órákon át keményen edzett és gyakorolt, hogy bekerülhessen a magyar olimpiai csapatba. Azonban hiába volt ő a legjobb, zsidó származása miatt edzője nem válogathatta be. Hatalmas csapás volt ez számára. És ez még csak a kezdet volt. Ezt követte a sárga csillag viselése, a kijárási korlátozás, majd a deportálások. Dr. Eger mindössze 16 éves volt, amikor az éjszaka közepén családjával együtt egy téglagyárba hurcolták. Egy hónap gyárban töltött idő után 1944 májusában napokon keresztül sötét marhavagonokban utaztak összezsúfolva más zsidó családokkal; Auschwitzba deportálták őket. A koncentrációs tábor női részlegének bejáratánál Josef Mengele fogadta az érkezőket. A 16 éves Edie nővére, Magda és édesanyja, Ilona mellett állva nézett szembe a kegyetlen gyilkos orvossal, aki a nővéreket elválasztva édesanyjuktól, a mamát a gázkamrába küldte, ezzel halálra ítélve őt. Mikor dr. Eger ezen az estén megtudta, hogy elveszítette édesanyját, ráébredt milyen kegyetlen helyre is került. Édesanyja mellett édesapja, és szerelme, Erik is Hitler ideológiájának halálos áldozata lett. Az ezt követő egy évben Auschwitzon kívül Edie és Magda más koncentrációs táborokat is megjártak, begyalogolták Németországot és Ausztriát, mindezt munkától fáradtan, pokoli fájdalmaktól szenvedve, éhhalállal küzdve, szörnyű, embertelen körülmények között. 1945 májusában az Amerikai Egyesült Államok hadseregének 71. zászlóaljába tartozó katonák felszabadították a gunskircheni tábort. Csodával határos módon a nővérek túlélték a gyötrelmeket, de életük nem sokon múlt. Mire az amerikai katonák a helyszínre értek, sokan emberhúst ettek, ezzel növelve életben maradási esélyeiket. Edie és Magda füvet próbáltak élelem gyanánt elfogyasztani, de erejük végleg elhagyta őket, mozdulatlanul feküdtek holt társaik között a földön. Egy hajszálon múlt, hogy az egyik katona észrevette dr. Eger mozgó ujjait, amivel próbálta jelezni, hogy életben van, és hogy ne hagyják ott. A pszichológus ekkor 32 kg volt, eltört a gerincoszlopa, tífuszos láza, tüdőgyulladása és mellhártyagyulladása volt. Emellett pedig ott volt az a hatalmas mentális fájdalom, amit ez a trauma okozott benne, és ami egész további életében elkíséri. 


Minden téren veszteség érte őt, amit megpróbált elfojtani, míg egy nap megismerkedett Viktor Frankl osztrák származású pszichiáterrel, aki szintén Holokauszt-túlélő volt. Innentől kezdve Dr. Eger életét egyrészről annak szentelte, hogy megbocsásson egykori fogvatartóinak, elengedje a múltját, és begyógyítsa saját sebeit; másrészről pedig annak, hogy segítsen másoknak is feldolgozni egykori traumáikat, hogy teljes életet élhessenek. Ennek a nemes célnak eredménye a pszichológus két könyve is. A döntés dr. Eger életútját és személyes gyógyulását meséli el, Az ajándék pedig 12 leckén keresztül hasznos tanácsokkal és feladatokkal lát el minket, ezzel hozzájárulva saját fájdalmaink feldolgozásához, és múltunk elengedéséhez. Ugyanis ahogy dr. Eger fogalmaz: „Nem tudod megváltoztatni ami történt, amit tettél vagy amit veled tettek. De arról dönthetsz, hogy most hogyan élsz.” Ezt a hozzáállást mindannyiunknak érdemes elsajátítani, és ennek tükrében élni mindennapjainkat. Olvassuk el ezt a két könyvet, fogadjuk meg dr. Eger tanácsait, bontsuk le saját börtönünk falait, bocsássunk meg, és engedjük el a múlt sérelmeit és fájdalmait, hogy teljes és boldog életet élhessünk.

Osztotics Anett     







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csendeshétvége az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

      2022. február 11-13. között az Evangélikus Hittudományi Egyetem hagyományaihoz hűen, félévkezdő csendesnapokkal indította a tavaszi félévet. Az idei tavaszi csendesnapnak, az egyetem története során először, a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet biztosította a helyszínt. A hely varázsának köszönhetően egyetemünk hallgatói egy nagyon nyugodt és családias környezetben készülhettek az új szemeszterre, kicsit kiszakadva a nyüzsgő budapesti mindennapokból.      A péntek délutáni érkezés és berendezkedés után egy nagyon jó hangulatú közös vacsorával kezdődött el a hétvége, majd Kendeh K. Péter áhítatával folytatódott az este, ami szépen felvezette a hétvége témáját, ami nem volt más, mint a házasság, a férfi és a nő. Itt egy teljesen új perspektívából volt szó arról, hogy bár különbözőek vagyunk, és sokszor emiatt egészen távolinak érezzük egymást, Isten mégis mindannyiunkat egyaránt a saját képmására teremtett. Az este zárásaként, a csendesnapok témá...

Angyal-Cseke Csaba: Ötpercesek a liturgiáról 1. rész

Letargia vagy liturgia? Ez itt a kérdés… Van-e értelme ma egy liturgiáról szóló cikksorozatba kezdeni? Van-e értelme ma – a szabadság világában – egy szabályozott, kötött rendszer kincseinek titkairól akár egy pillanatig is gondolkodni? Kell-e ma bármi is, aminek megértése megoldandó feladat, tanulandó anyag elé állítja azt, aki bemerészkedik annak világába? Azt hiszem és gondolom, hogy ezek a kérdések nem csupán a cikksorozat szerzőjét aggasztják, és talán nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy a kedves Olvasó kérdései is lehetnek ezek. Mi végre a liturgia? Miért éppen a liturgia az, amelynek a kápráztató világában megmártózni szeretnénk? Szemlátomást átalakuló világunkban nem csak az értékek, hanem az egyház istentiszteleti élete, a liturgia jellege is változóban van. Azonban ne feledjük: évszázadok, vagy akár évezredek kincseiről, milliók vagy akár milliárdok Isten- és élettapasztalatáról gondolkodik az, aki ma a liturgiáról gondolkodik. Micsoda gazdagság, de máris hozzá kell te...

Migrén

  Migrén 13 éve kivétel nélkül minden héten kopogtat az ajtómon. Ha szerencsés vagyok, csak egy gyors látogatásra érkezik, és néhány közösen töltött óra után egy kis időre búcsút veszünk egymástól. De ha éppen ráér, akkor van hogy 3 napig is élvezi vendégszeretetem. Nem tudom miért, de szeret velem lenni. Legalábbis én így vélem, hiszen mi más állhatna gyakori látogatásainak hátterében?! Sőt, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen akkor is velem van, ha éppen nincs jelen. Mert ilyenkor nem fájdalma, hanem a hiánya okozta félelem gyötör. A félelem, hogy vajon meddig tart a kegyelmi állapot, míg újra találkozunk. Sosem tudom előre mikor érkezik, szeret bizonytalanságban tartani, és a legváratlanabb pillanatban lecsapni. Amikor megérkezik, nincs menekvés. Térdre kényszerít, és megköveteli, hogy vele foglalkozzak. Csak vele. És tudom, bármennyire is küzdök ellene, végül mindig ő nyeri kettőnk csatáját. Így jobb, ha minél hamarabb engedelmeskedek neki, és hagyom hogy feladataimtól els...