Leckekönyv

  Szív és szó egysége Tudatos és tevékeny jelenlét a liturgiában Az elmúlt hónapban két hétvége alkalmával is lehetőségem nyílt aktívan bekapcsolódni a bencés zsolozsma (zsoltáros imaóra) liturgiájába. Ez – a számomra is a szokatlanság és újdonság erejével hatva – újra felkeltette bennem a liturgiában való tudatos és tevékeny jelenlét problémáját. Vagyis azt a rendkívül egyszerűnek tűnő kérdést, hogy vajon mennyire vagyunk értő részvevői az egyház istentiszteleti életének, mennyiben értjük, éljük, hogy mi miért, és miért éppen így , és nem más módon történik a liturgiában? A bencés liturgia számomra is vonzó idegensége újra figyelmeztettet: a liturgiai tudatosság, az istentisztelet megértése és átélése cseppet sem magától értetődő adottsága a gyülekezetnek. Hiszen voltak pillanatok, mikor ebben az új közegben én magam is tanácstalanul lapozgattam a zsolozsmáskönyvet az éppen énekelt rész után kutatva… Így fogalmazódott meg a kérdés bennem immár az evangélikus liturgia vonatkozás...

  Arról, ahonnan minden indul és ahová minden visszatér A liturgia és az élet teljessége Személyes hanggal kell kezdenem. Lassan múló gyermekkorom emlékezetében elevenen él az első istenélményem pillanata, amelyről bátran merem állítani, hogy mind a mai napig az egész életemet meghatározza: zajlik a liturgia, az istentisztelet, a nagymamám mellett ülök, aki fogja a kezem, és énekelünk, velünk az egész gyülekezet: „Szent, szent, szent az Isten…”. Azt hiszem, hogy ez volt az a pillanat, amikor menthetetlenül magával ragadott a liturgia szépsége, és ezzel egy életre az istentisztelet nagy szerelmesévé lettem. Akkor és ott, öt vagy hatéves gyermekként megsejtettem valamit a Sanctus-tétel ősi titkából: találkoztam a Szenttel, az Istennel, mert éreztem, és ma is érzem, hogy valójában a liturgia az Ő cselekedete az ember életében… De mi is maga a liturgia? Mit jelent a szó, amelynek kimeríthetetlen gazdagságáról kéthetente e rovat hasábjain gondolkodni, elmélkedni szeretnénk? A köny...