Ugrás a fő tartalomra

Bemutatkozás

 

Bemutatkozás

                                      

Osztotics Anett vagyok, a Károli Gáspár Református Egyetem ötödéves angol-német tanár szakos hallgatója. 2018 szeptembere óta lakom az Evangélikus Teológus Otthonban, és vagyok tagja a Melanchthon Evangélikus Szakkollégiumnak, ahol az idei tanévtől én vezetem a Leckekönyv műhelyt. Leendő pedagógusként szívügyem az oktatás, emellett pedig szívesen foglalkozom pszichológiával. Szabadidőmben nagyon szeretek úszni és táncolni.


Pászti Noémi vagyok, a Melanchton Evangélikus Szakkollégium Leckekönyv műhelyének tagja, végzős gyógypedagógus hallgató, autizmus spektrum pedagógiája és pszichopedagógia szakirányon. Szabadidőmben leginkább a barátaimmal szeretek lenni, de mellette szívesen sütök és mozgok is, amikor tehetem.


Farkas Fanni vagyok, 1997-ben születtem Győrben. Alapszakos egyetemi tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem, szabad bölcsészet szakon. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem másodéves, mesterszakos kommunikáció- és  médiatudomány szakos hallgatója vagyok. Szabadidőmben szívesen olvasok,  fedezek fel ’csodahelyeket’, és a sportolást is igyekszem a napjaim részévé tenni.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csendeshétvége az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

      2022. február 11-13. között az Evangélikus Hittudományi Egyetem hagyományaihoz hűen, félévkezdő csendesnapokkal indította a tavaszi félévet. Az idei tavaszi csendesnapnak, az egyetem története során először, a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet biztosította a helyszínt. A hely varázsának köszönhetően egyetemünk hallgatói egy nagyon nyugodt és családias környezetben készülhettek az új szemeszterre, kicsit kiszakadva a nyüzsgő budapesti mindennapokból.      A péntek délutáni érkezés és berendezkedés után egy nagyon jó hangulatú közös vacsorával kezdődött el a hétvége, majd Kendeh K. Péter áhítatával folytatódott az este, ami szépen felvezette a hétvége témáját, ami nem volt más, mint a házasság, a férfi és a nő. Itt egy teljesen új perspektívából volt szó arról, hogy bár különbözőek vagyunk, és sokszor emiatt egészen távolinak érezzük egymást, Isten mégis mindannyiunkat egyaránt a saját képmására teremtett. Az este zárásaként, a csendesnapok témá...
Megjegyzés küldése
További információk

Angyal-Cseke Csaba: Ötpercesek a liturgiáról 1. rész

Letargia vagy liturgia? Ez itt a kérdés… Van-e értelme ma egy liturgiáról szóló cikksorozatba kezdeni? Van-e értelme ma – a szabadság világában – egy szabályozott, kötött rendszer kincseinek titkairól akár egy pillanatig is gondolkodni? Kell-e ma bármi is, aminek megértése megoldandó feladat, tanulandó anyag elé állítja azt, aki bemerészkedik annak világába? Azt hiszem és gondolom, hogy ezek a kérdések nem csupán a cikksorozat szerzőjét aggasztják, és talán nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy a kedves Olvasó kérdései is lehetnek ezek. Mi végre a liturgia? Miért éppen a liturgia az, amelynek a kápráztató világában megmártózni szeretnénk? Szemlátomást átalakuló világunkban nem csak az értékek, hanem az egyház istentiszteleti élete, a liturgia jellege is változóban van. Azonban ne feledjük: évszázadok, vagy akár évezredek kincseiről, milliók vagy akár milliárdok Isten- és élettapasztalatáról gondolkodik az, aki ma a liturgiáról gondolkodik. Micsoda gazdagság, de máris hozzá kell te...
1 megjegyzés
További információk

Migrén

  Migrén 13 éve kivétel nélkül minden héten kopogtat az ajtómon. Ha szerencsés vagyok, csak egy gyors látogatásra érkezik, és néhány közösen töltött óra után egy kis időre búcsút veszünk egymástól. De ha éppen ráér, akkor van hogy 3 napig is élvezi vendégszeretetem. Nem tudom miért, de szeret velem lenni. Legalábbis én így vélem, hiszen mi más állhatna gyakori látogatásainak hátterében?! Sőt, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen akkor is velem van, ha éppen nincs jelen. Mert ilyenkor nem fájdalma, hanem a hiánya okozta félelem gyötör. A félelem, hogy vajon meddig tart a kegyelmi állapot, míg újra találkozunk. Sosem tudom előre mikor érkezik, szeret bizonytalanságban tartani, és a legváratlanabb pillanatban lecsapni. Amikor megérkezik, nincs menekvés. Térdre kényszerít, és megköveteli, hogy vele foglalkozzak. Csak vele. És tudom, bármennyire is küzdök ellene, végül mindig ő nyeri kettőnk csatáját. Így jobb, ha minél hamarabb engedelmeskedek neki, és hagyom hogy feladataimtól els...
Megjegyzés küldése
További információk